Geocaching

 Egy kis kiruccanás

A házvásárlás és költözés közben nem nagyon volt időnk utazni, így majdnem lejártak a nálunk lévő üdülési csekkek. Pánikszerű szervezésbe fogtunk, hogy egy hosszú hétvégére el tudjunk menni kirándulni. Nem könnyű a szervezés, nem elég levadászatlan területet és megfelelő szállást találni, most már macskaszittert is kell keresnünk.

Szóba jött a Velencei tó, Nógrádban nincsenek szállodák, így maradt a Dunakanyar.

Most először akartunk a geocaching.com és a gpsgames.hu oldalakról is ládát keresni, végül ezek nem jöttek össze.

Meg akartunk állni mindenféle sport-, lakberendezési- és barkácsáruházaknál amik nálunk nincsenek , ezért korán indulunk. Gyors reggeli pakolás. Koncentrálás, hogy a csekkek ne maradjanak itthon (volt már rá példa), és már úton is vagyunk.

Menet közben bekapcsoljuk a gps-t, és nem látjuk az itthon előre feltöltött célokat. Kávézás, laptop elő, ellenőrzés, szerencsére csak megtöltöttük a memóriát. Némi karbantartás után már mehetünk is tovább. Út közben gyors ebéd, retroburger csalamádéval. 

Göd - TB Motel (GCGOD)

Szélesség N 47° 40,986'
Hosszúság E 19° 10,219'
Magasság: 116 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda

 A TB nem társadalom biztosítás, hanem utazó ügynök. Ez egy kis számozott lapka, aminek küldetése van. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez kell hozzásegíteni, elvinni egyik helyről a küldetésnek megfelelő másik helyen pedig otthagyni. A rejtés ötletes, kihasználja a láda adottságait. Először megijedtünk, hogy bozótharcolni kell,  de szerencsére nem volt rá szükség. A jelszó rovásírással van írva, amit le akarunk fotózni, végül inkább lemásoljuk, és itthon lefordítjuk.

Mártírok kopjafája

Ez az első .com-os ládánk, de eldöntöttük, hogy nem is nagyon fogjuk erőltetni. Itt a láda csak egy filmes doboz, benne csak annyi papír, amire a nevünket és a dátumot felírhatjuk, nincs sem ajándék, sem jelszó. Ajándék nélkül meglennénk, de nekünk a jelszó teszi teljessé a sikerélményt, még ha egy emléktábláról kell leolvasni egy évszámot, akkor is. Azt is értjük, hogy a játék amerikai kitalálói el sem tudták képzelni, hogy valaki olyan hely megtalálását akarná regisztrálni, ahol valójában nem járt, hiszen ezzel senkit nem csap be, csak saját magát. Nekünk mégis a jelszós rendszerrel teljes a játék, így szoktuk meg.

Vácon volt némi sikertelen tekergésünk, pedig itt több láda is lenne, de végül elment a kedvünk az egésztől. Bosszúból továbbálltunk.

Kárpát-Haza Temploma (GCKHT)

Szélesség N 47° 49,701'
Hosszúság E 19° 3,796'
Magasság: 155 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda

Verőcét Katalin pusztával összekötő Lósi völgy dombján. A templomot 2010-ben szentelték fel, a Trianoni döntés 90. évfordulóján. Állítólag a Duna tv közvetítette, erről az emlékkönyvből értesülünk.  Ennek kapcsán elmélkedünk kicsit az emlékkönyvi bejegyzés műfajáról. Van benne érezhetően szívből jövő, és rengeteg frázis, amit szerintünk kár leírni. A legérdekesebb az egyik kivitelező üzenete, aki ezúton is jelzi, hogy 500 ezer forintját esedékesnek tartja. A templom nyitva, bemegyünk. Bent fecske fészkel, és jópofa lovak is vannak persze odakint. Látunk halott kígyót, amitől Ny. megijed. Pedig kezd falusi menyecskévé válni, már nem sikoltozik minden bogártól, csak néha a békáktól.

Rádiómúzeum Verőce (GCVeRa)

Szélesség N 47° 49,314'
Hosszúság E 19° 2,158'
Magasság: 106 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda

Közel tudunk parkolni Verőcén. Csak a pótjelszót gyűjtjük be, az öreg rádiókat most nem nézzük meg.

Római kori őrtorony (GCrom)

Szélesség N 47° 49,124'
Hosszúság E 19° 3,065'
Magasság: 105 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda

Elindulunk a római őrtornyok romjaihoz, amit nem is vennénk észre a Duna és az út között, ha nem lenne itt láda. Túl is mentünk rajta, így vissza kellett sétálnunk. Jobban karban kellene tartani, elég gyomos és szemetes a környék. Valaki megláthatná benne a lehetőséget.

Ugyanitt találunk egy másik .com-os dobozt is, ami igazán ötletesen van elrejtve.

Úgy döntünk, elég volt az utazásból, a szálloda felé vesszük az irányt. Éppen idejében érkezünk a nagymarosi komphoz, néhány perc múlva indul Visegrád felé.

A szálloda pont a kompállomással szemben található, főszezonban elég zajos és forgalmas lehet, most azonban még láthatóan a kapacitás töredékével működik. Éppen bővítés alatt áll, de a sarokcsiszoló hangja nekünk most az otthont jelenti. A szoba tágas, kilátás a Duna felé, a szomszédságról majd később. A lift igen különleges, sokat gondolkodik és mindig meglepetésszerűen reagál.

Vacsora előtt sétálunk egy nagyot Visegrádon, elmegyünk a hajókikötőig, megnézzük egy német turistacsoport kalandjait a szárnyashajóval. Hazafelé sétálva szóba elegyedünk egy helyi macskával, és látunk egy nagyon jó ötletet. Visegrádi utcarészletek kinagyított fotói mutatják be, milyen volt az adott utca látképe a századelőn. Látunk kirakodóvásárt, stílszerűen reneszánsz sátrakban, és persze kontrasztként a szokásos bóvliárust.

Első este ellátást a szálloda éttermében kapunk. Két féle leves, két féle előétel és 15 féle főétel közül választhatunk, és persze a desszertek. Gulyáslevest választunk, sörtésztában sült brokkolit, Ny. őzet kér, vörösboros, gombás, áfonyás szószban mogyorós krokettal, M.roston sült sertéskarajszeleteket, sonkás, uborkás, zöldborsós, tejfeles, paradicsomos raguval, juhtúrós galuskával.  Érdekes módon mindkettőnknek ugyanaz jutott eszünkbe, amikor megláttuk a tányérokat. Mindkettőnk vacsorája úgy néz ki, mint akit már valaki egyszer elfogyasztott, de nagyon finomak. Desszertként M. kéri a kötelező somlóit, Ny. fagyi mellett dönt. A vacsora élményét még a zeneszolgáltatás sem tudta elrontani, pedig mindent megtett. Hevenyészett angoltudás, gépi szintetizátor zenék, alig felismerhető dallamok. Végülis kiváló játék kitalálni, mit akar éppen előadni. A számok közt művészünk tapsvihart játszik be, és még integet is képzeletbeli rajongóinak.

Vacsi után irány a szoba, pihenés. Ránk fér.

Második nap.

Már előre készülünk, a szállodában lehet biciklit bérelni. Amikor a recepción jelezzük az igényünket, a recepciós hölgy szemében teljes kétségbeesést látunk. Mindketten rögtön le is mondunk az egészről, pedig semmi gond, csak azt kell megmondjuk, hányra legyenek előkészítve. Érdekes: a másik recepciós hölgy nem ijedős, hanem inkább morcos, látszólag meg van sértődve a világra, persze mindkettő nagyon segítőkész.

Szurkolunk egy kicsit az időjárás miatt, végül megússzuk eső nélkül. Igaz forróság sincs, igazi kerékpáros idő.

Megkapjuk a bicikliket, és észrevesszük , hogy puhák a gumik. Sebaj, irány a benzinkút. Persze a sűrített levegő itt üzemen kívül, így irány vissza a szállodához és segítséget kérünk. A helyi ezer éves ezermester segít is. Némi beállítás teljesen alkalmatlan szerszámokkal, majd újból elindulunk.

Első állomás: Nagymaros-Visegrád multiláda, Apát-kúti völgy. Nagy lendülettel vágunk neki az emelkedőnek, és egész jól vesszük az első akadályt. Menet közben meg akarunk keresni egy patakmederben található mikroládát is (gpsgames.hu), de vagy az ár, vagy valami/valaki más elvitte. Némi vita kerekedik, hogy merre menjünk tovább, szerencsére Ny győzedelmeskedik, így megkíméljük magunkat egy visszatekeréstől.  Az erdei iskolában valami rendezvény készül, jól öltözött gyerekek, szülők, lufik, kölyökpezsgők. Szokás szerint találgatjuk, mi készül. A  megoldásaink biztosan érdekesebbek, mint a valóság. Elmegy mellettünk egy muzeális autókból álló karaván, akikkel aztán többször is találkozunk. A völgyben megtaláljuk a jelszó részletét.

Visszafelé szembesülünk azzal, hogy a kölcsön biciklik fékjei nem igazán vannak a helyzet magaslatán, de annál izgalmasabb a kirándulás.

Következik az első komoly emelkedő, neki a hegynek. Jó meredek, nincs is más biciklis vállalkozó, az autó és busz forgalom annál nagyobb. Megállunk egy kilátóponton szuszogni egy kicsit. Jókat szórakozunk azokon, akik a Merci ablakából fotózzák a kilátást. Lehúzódik, fotóz, továbbmegy. Igaz is, miért szállna ki a légkondis autóból egy látványért. M. folyamatosan tartja Ny-ban a lelket, most már nincs sok és aztán jön a lefelé. Persze aztán még jó sok felfelé van, de Ny. kitart. A kilátó pontnál egy motoros társaság is megáll pihenni, nézelődni. A középkorú motoros nők elég furcsa látványt nyújtanak.

Némi pihenés után ismét biciklire pattanunk, és irány a felfelé. Eltekerünk a Fellegvár parkolója mellett, most nem megyünk be, mert nemrég jártunk itt. Következő megálló:

Villám Bob (+C) (GCBOB)

Szélesség N 47° 47,710'
Hosszúság E 18° 59,601'
Magasság: 384 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda

A bobpálya mellett lelakatoljuk a bicikliket, kerékpárosként a parkolóőr vendégei vagyunk. Gyalog cserkésszük be a ládát, erdő szélen, fa tövében: jó rejtés.

Visszafelé leülünk a hegyoldalban eszegetünk frissítünk. Innen indulunk lefelé, rövid ám gyors ereszkedés után:

EMH (GCEMH)

Szélesség N 47° 47,926'
Hosszúság E 18° 59,589'
Magasság: 286 m
Geoláda típusa: Multi geoláda (1H+1V)

Teljesen értelmetlen multiláda.

A virtuális jelszót sokan dicsérik az ötletesség miatt, mi láttunk már jobbat is. A másik pontért egy teljesen fölösleges bozótharc következik a meredek hegyoldalon.

Következik egy nagy ereszkedés a Dunáig. Alig fogó fékekkel izgalmas, minden bicikli tandem, hiszen mi is rajta ülünk, meg a majré is. De sietünk, mert el akarjuk érni a kompot.

A kompnál esküvői menetbe botlunk, az ifjú pár már itt van, a násznép fele még a túlsó parton. Szerintünk jópofa dolog. Bár még kora délután van, elég súlyos állapotban lévő vendégeket is látunk.

Átkompozunk.

Nagymarosi séta (GCNSET)

Szélesség N 47° 47,651'
Hosszúság E 18° 57,796'
Magasság: 148 m
Geoláda típusa: Multi geoláda (1H+2V)

Nagymaros - Visegrád (ÚJ) (GCNaVi)

Szélesség N 47° 47,351'
Hosszúság E 18° 57,433'
Magasság: 115 m
Geoláda típusa: Multi geoláda (3V)

A nagymarosi oldalon a GPS a komp mellett rögtön jelez valamit, de a leírásban semmi nyoma. Némi téblábolás után nem törődünk vele, megyünk fagyizni. Főzött, házi fagyit kínálnak, veszünk is, meg egy kis üdítőt tankolunk.

Első állomás a nagymarosi iskola homlokzatának díszei. Ez után a templom, ami szinte a vasúti sínekre épült, illetve fordítva, a sín és az állomás közvetlenül a templom mellé. Nagyon zavaró lehet.

A templom környezete nagyon szépen rendben van, csak a csatornával lehet valami probléma, érezzük.

Következő megálló a Fehér-hegy, a Kálvária-domb teteje. Meredek utcán indulunk felfelé, amit a leírás biciklivel, babakocsival érkezőknek javasol. Rögtön az elején szereléssel kezdünk, az egyik bicikli lánca nem bírja tovább. De lehetetlen is tekerni felfelé, gyerekkocsit is legfeljebb háton lehetne felvinni.

A láda megtalálása után mi is inkább a Kálvária lépcsősorát választjuk. Eltérő stílusokat dolgozunk ki a meredek lépcsőn lehaladásra. Utolsó állomás az árvízi emlékmű a Dunánál. A parton szuper kerékpárút, rengeteg is a biciklis, kisebbek, nagyobbak, mindenféle korosztály. A komp indulásáig van egy kis időnk, az egyik büfében iszunk egy kávét. A büfék körül igazán nagy a nyüzsgés.

Komppal vissza Visegrádra, utolsó feladatunk megszámlálni a parti fasor platánjait. Sikerül is, majd egy ki kerülővel vissza a szállodában.

A szállodában pihenünk egy kicsit, és közben a szomszédot hallgatjuk. Nem akarjuk, de nem tudjuk elkerülni. A teraszon nagy hangerővel telefonál, mindenről értesülünk. Megtudjuk, hogy a délben látott násznéphez tartozik, és már nagyon súlyos állapotban van. Pedig már egy kis időt a medencében is eltöltött, de ez sem segített rajta. Meg sem akarták hívni (nem is értjük miért). Végül bizonyára belátta az ifjú pár, hogy kell egy party-arc - mondja ő -, hát az utolsó pillanatban szóltak neki. Hmmm.

A vacsorához gyülekeznünk kell, mert busszal szállítják a vendégeket a reneszánsz étterembe. Busz megtelik, és száguldunk a nem túl távoli étteremhez. Ezzel keltünk is némi ijedelmet, a fogadó bizottság a fanfárral majdnem lemarad rólunk. Vicces harsonák szavára bevonulni az étterembe, és lant zene kíséretében megkeresni az asztalukat.

A lakomát aperitif nyitja, fiúknak pálinka, lányoknak valami mézes cucc. Cserépkorsókban az asztalon igényeinket messze meghaladó mennyiségű vörös és fehér bor, és ásványvíz. Az egyforma kancsókból elsőre nem is sikerül kiválasztani a megfelelőt, jól megzúdítjuk borral a vizes poharunkat. Fűszeres vaj és péksütemény vár bennünket az asztalon, de hamar hozzák a levest, tárkonyos vadragut. A második fogás mindenféle grillezett husi, kacsacomb, vörösboros párolt káposzta. Nagyon finom minden. A desszertet nem nagyon értjük, gesztenyepüré, gyümölcsszósz, csoki öntet egy pohárban. Egzotikus, ám nem finom.

Nagy szükséget érez különösen M. a megterhelő vacsi utáni sétára. Nem várjuk meg a buszt, így persze megázunk, de még így is jól esik a séta.

Reggel bőséges reggeli, és mivel már esőben indulunk, nem ládázunk, hanem jövünk haza. Látóképnél ebédelünk a csárdában, aztán percek alatt otthon is vagyunk.