Egynapos kiruccanás a Szlovák Paradicsomba, csak megnézni, milyen is az. Régóta megy az agymosás otthon, hogy milyen jó volt régen (ja, közvetlenül gimnázium után, pár fiú együtt sátorral, mégis jó volt - csodálatos). Most egy ízelítő túrára kiszaladunk, csak szétnézni. Előtte tájékozódunk, így nem ér váratlanul, hogy már belépődíjas a rendszer, de meg is nyugszik az ember, hogy lesz még frissítőpont, a hegyen is elérhető. Úgy tervezzük az időpontot, hogy az ősz még meleg legyen, de turista már kevés - ez sikerül is, mert a túraútvonalakon alig jár ember, de az idő csodálatos. Az egy napba remekül beleférünk, jövéssel-menéssel együtt. Reggel emberi időben indulunk, és sötétedésre lépjük át a határt.
Az utak továbbra is jók Szlovákiában, jobbak, mint itthon. Forgalom sincs nagy, és az útvonal sem bonyolult, persze a GPS már megint tudna egy rövidebbik utat, majdnem be is dőlünk, de aztán mégsem, maradunk a főúton a kis hegyi földút helyett. Menetben megjegyezzük a Dobsinai jégbarlangot is magunknak, ide is menni kell.
Ládákat is nézünk, vannak magyar ládák a Paradicsomban is, de nem esnek egybe a kiszemelt utunkkal, viszont Betléren van egy, jövetben be is ugrunk érte, a kastély hatalmas parkjába.
A kiszemelt túra Podlesoktól indul, Hernád áttörés, aztán a Klastorska roklinán fel a Klastorisko-hoz, onnan le kényelmesen a piroson Podlesok. Tizenvalahány kilométer, ötszáz méter szintemelkedés.
A parkolóban magyarul szól hozzánk a szlovák parkolóőr, jól esik, legalább nem utál minket már látatlanban - mondjuk belőlünk él, de azért van némi félelem mindig, jól esik kellemesen csalódni. Mi is elővesszük a legjobb szlovákunkat és csillogtatjuk, ahol csak tudjuk. Fizetünk a parkolásért, megváltjuk a napijegyet és indulás. A környék ismerős is, meg nem is. A kemping persze jól átalakult, kiépült, de romjaiban ott vannak a régi helyek is, ahol cukros rántottát adtak reggelire, vagy ahol gimnazistaként annyi pénzünk volt, hogy alig tudtuk elkölteni. Azért végül sikerült, például Poprádon lemezt venni (sátras-hátizsákos túrán nincs is praktikusabb cipelnivaló mint pár bakelitlemez.)
A túra szelíden indul, ismerkedünk a flórával és ijedezünk a faunától.
És hirtelenül ott az első híd, a Hernád és komolyra is fordul a dolog. Jönnek a láncok, és már kinn is állunk a sziklafalra szerelt rámpákon a szakadék felett. És ez az, ami nagyon klassz ebben a helyben. Csinálunk fotókat, és nézzük szokás szerint azt a pár turistát aki mégis van. Csúcsidőban ma már kibírhatatlannak tűnik a hely, hihetetlen sorok kígyóznak a szűkebb helyek, a rámpák vagy létrák előtt. Na ez ilyenkor nincs.
A Hernád-áttörés jó kaland, de kellemes séta tulajdonképpen, le a vízparthoz, föl a sziklafalra, itt a rámpák és a láncok az izgalmasak. A következő szakasz viszont egy patak medrében vezet felfelé (egyirányú túra!), a vízesésekben, elhelyzett hosszú létrákon. Azért ez már más móka, a létrázástól néha egy kicsit kell lihegni. Az út egyébként is emelkedik. Helyiek előznek minket, háti gyerekhórdóval, mint a zergék. Úgy döntünk, nem verseny. Inkább bámészkodunk és fotózunk, bár itt szűk a hely és nincs elég fény sem, azért megörökítünk, amit lehet.
Felérve a Klastoriskonál elég sok az ember, de ez nem is csoda - ez az igazi hegyi csomópontja a turistautaknak, itt majd mindenki összefut. Azért a sörözőben pár perc sorbaállás után megkapjuk a sörünket, és a teraszon még le is tudunk ülni. Aztán megnézzük a kolostorromot, és indulunk lefelé. Van, aki siet, van aki levágja a kanyarokat, mi inkább kíméljük az ízületeket, és így is tartjuk a tempót, bölcs turisták. Leérve beülünk egy kis étterembe (Restaurant Rumanka), eszünk egy jó brindzové haluskit (friss, bio brindzából), és indulunk haza.
Miskolcnál még fagyizunk egy gyorsat, de már szeretnénk otthon lenni.
Betléri kastély (GCBETL)
Hosszúság E 20° 30,704'
Magasság: 369 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
A kastély az Andrássy családé volt, Andrássy Manóé pl., aki Jókai Berend Ivánjának mintáját adta. A kastély rendben van, a park hatalmas, és vicces. Van benne mesterséges vízesés, kínai pagoda, szökőkút, szobor, ágyú, mi szem s szájnak ingere. Hatalmas előtte a parkoló, valószínűleg nagy lehet itt is a forgalom szezonban. Most nem kell fizetni sem (vagy mi nem fizetünk), és közvetlenül a bejárat előtt lehet megállni. A kis faluhoz képest sok a sétáló a parkban, ez érdekes. Látható a fákon, hogy egy vihar nagy károkat tett mostanában, de igyekeznek rendezgetni. A láda a park végében, itt is sérültek a fák, de azért megtaláljuk. és azóta sem látogatta meg sok ember ezt a helyet.
