Munka miatt kellett az irányt Sárospatak felé venni, de az elfoglaltság összesen két óra a délutánban, tehát belefér egy kiváló ebéd és néhány láda.
Az ebéd miért ne Encsen legyen? Hiszen alig kitérő, és mégiscsak Gault&Millau év étterme és minden ilyen felhajtás. A fogfájás ellenére zökkenőmentes az út, azért pirula bedob ebéd előtt, hogy ne is legyen baj.
Az étterem jól eldugva, aki nem tudja, hogy mit keres, az aligha találja meg. Biztos ami biztos foglalunk asztalt is, délre. Így kettőre biztosan Patakon lehetünk. Az úttal kissé gyorsabban haladunk, mint terveztük, éhesek is vagyunk, így már fél tizenkettőkor megérkezünk. Mivel az étterem tizenegykor nyit, azt gondoljuk, ez nem megoldhatatlan probléma. Nem is az, kedvesen leültetnek bennünket, de a konyha majd csak déltől üzemel, szóval addig üldögélünk. Az üresjáratot azért kitöltjük pár dologgal. Először is málnaszörppel. Rostossal, megáll benne a szívószál, nagyon finom és hatalmas. Aztán az étlep tanulmányozásával, illetve bámészkodással csak úgy körben és a látványkonyha felé, ahol fűtik a fatüzelésű kemencét, készítik elő a kenyereket, mindenféléket.
Hogy jobban teljen az idő a pincér hoz egy pár falattal a friss kenyerükre szeletelt hihetetlen sonkából és aszalt paradicsomból, szuper.
Aztán rendelünk, már előre tudtuk, hogy pizza lesz (Rossa és Tirolese), olasz őrlésű liszt és kemencés sütés és hihetetlen feltétek. Ahogy a konyha üzemi lendületbe jön, meg is kapjuk hamar és elalélunk, nagyon finom. De úgy tényleg ott vannak az ízek, a friss fűszerek, a válogatott hozzávalók. Felénél cserélünk, de nem dől el, hogy melyik a jobb.
Iszunk még szörpöt, kávékoncentrátumot és azért egy kis deszert is leesik még - ebben is hihetetlenül jók (csoki pie).
És azóta is emlegetjük. Az ára minden fillérét megéri ez az ebéd.
Mire végzünk, megtelik a hely, pedig hétköznap dél van. Elegáns autók lepték el a környéket, de a vendégek között vannak lazábban öltözöttek is. Van persze, aki nem annyira az ízekért jött, ez látszik.
Encs, Anyukám mondta
351. Disznókő és filagória (GCDIFI)
Hosszúság E 21° 18,262'
Magasság: 166 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
A szőlészet útján kanyargunk a domboldalra fel, nyuszi ugrik ki a sorok közül. A kilátó az errefelé elterjedőben levő alcsony fajta, A sziklában mi nem látjuk a disznót, de nem baj. A kilátó kis háza telis-tele van téli álomból ébredő katicákkal, ebben a tömegben nem aranyosak.
352. A mádi zsinagóga (GCmzsi)
Hosszúság E 21° 16,675'
Magasság: 149 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Mádon a zsinagóga közelében parkolunk, így csak egy komplett iskola elől kell bújkálnunk a kereséskor. A találat könnyű, a rejtekadó bokor még nem visel lombruhát. Felmerül a frissítés kérdése, de a lehetőségek errefelé korlátozottak, itt döntünk arról, hogy inkább hamarabb érkezünk az ebédre.
353. Kastély a szomszédban! (GCGOLO)
Hosszúság E 21° 11,597'
Magasság: 118 m
Geoláda típusa: Virtuális geoláda
A Vay család kastélyaiba már többször belebotlottunk, kisebbek-nagyobbak, de gyakran egyszerű kockák. Itt Golopon éppen felújítás alatt áll az egyik, készül hozzá a kerti tó, a rózsalugas. Már csak a kerítés egy vagyon, de nagyon jól fog kinézni, ha kész lesz. Bár mintha pár helyen máris málladozna a vadonatúj vakolat.
354. Gibárti erőmű (GCGIBA)
Hosszúság E 21° 9,988'
Magasság: 146 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Párszor már kerülgettük itt a Hernád tájon a ládákat, most útba esik Gibárt erőműve. Útfelbontás, lezárás nehezíti meg a megközelítést, a temető mellett parkolva máris a ládánál vagyunk, ahonnan kiváló kilátás nyílik a kis erőműre. Ha ez tényleg erőmű, mert a látvány nem győz meg bennünket. Próbáljuk értelmezni, amit látunk, de nem teljesen egyértelmű.
355. Erdőbényei fáslegelő (GCEBFL)
Hosszúság E 21° 18,325'
Magasság: 257 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Nos ez valóban csak egy út széli megálló, tábla hátuljáról leolvasható pótjelszóval. Pár lépésnyire állunk meg, leolvassuk és megyünk is tovább.
356. Bodrogolaszi római katolikus templom (GCBRKT)
Hosszúság E 21° 31,373'
Magasság: 105 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
A kis templom mellett parkolunk, elsőre majdnem elnézzük a megfelelő tornyot. Körbejárjuk, fotózunk. A templomkert már a Bodrog partja, kis komp átkelőhely, most éppen forgalom nélkül.
