Tervezett program volt ez is, nem akartuk kihagyni a jégbarlangot, ami útba esik a Szlovák Paradicsom felé, de mégis külön programot ér meg.
Ezért kapott egy saját kirándulási napot, egy rövidebb szurdok-túrával, a Paradicsom közelebbi, déli csücskében, a Dedinky melletti víztározónál. Készülünk az őszi időre, rétegesen, a csomagban rövidnadrággal, kéznél a túrakabát, esőkabát. Aztán ezeket használtuk is rendesen.
Indulás öt után, mert a barlang ilyenkor ősszel napi négy alkalommal nyit ki. Az első időpont 9.30, ezt célozzuk meg. Sokáig nyugodtak is vagyunk, a GPS szerint a várható érkezési időpont annyira laza, hogy lesz időnk felcihelődni a parkolótól a barlangig vezető szerpentinen (kb.1 Km), sőt még le is hűlünk, ha megizzadnánk.
Aztán egy idő után gyanús lesz a becslés és kiderül, hogy a GPS londoni időzónába képzeli magát, micsoda félrevezetés. Így már szorosabb a terv, de még mindig elérhetjük a nyitást.
Elérhetnénk, ha nem javítanák az utat. A Rozsnyó előtt szenzációs völgyben futó főutat felújítják, pár kilométerenként felbontás, lámpa, sor, megállás. Aztán jön egy járható szakasz. Érdekesen csinálják, de nem rossz, egész jól lehet haladni ezzel a módszerrel. De sietni nem nagyon. Le is mondunk arról, hogy odaérünk, lassítunk a tempón.
Azért majdnem megvan, a parkolóban vagyunk kicsit fél tíz előtt, de nem rohanunk, most már ráérünk, tizenegykor indul a következő csoport. Leparkolunk (3 Eur). A túra így szorosabb lesz, de legfeljebb később érünk haza. Azért úgy döntünk, felmegyünk, majd ücsörgünk kicsit, szétnézünk. Megyünk is, nem nagy tempóban, egy lélek sincs a környéken, pedig nyáron ez is tömeges hely.
Ahogy felérünk látjuk a kiírást, kilenc negyvenkor indul egy külön csoport. Magyar vezetéssel. Ugrás a pénztárhoz, jegyváltás gyorsan (8 Eur/fő) és éppen rá tudunk csatlakozni az utolsó belépőkre, becsusszanunk és zárul a kapu. Ekkora mákunk nem is lehet, de mégis van.
A barlangban hűvös van, naná. De jól működnek a kabátok, és az aláöltözet is bizonyít, nem is vagyunk megizzadva a szerpentin megmászásától.
A barlang érdekes, tele van jéggel. Gimnazista kori látogatás emlékeit keresve körbejárjuk, figyeljük honfitársainkat, akik igyekeznek mindent megfogni, a jeget ahányszor csak tudják simogatják.
Kint megesszük a tízórainkat, megkeressük a mosdót (nagyon rendben van), és megkeressük a ládát.
394. Dobsinai-jégbarlang (SK) (GCjeg)
Hosszúság E 20° 18,250'
Magasság: 981 m
Geoláda típusa: Virtuális geoláda
A túra Dedinky faluból, a víztározó partjától, a szálloda parkolójából indul. Tábla szerint ez is fizető, de kissé tanácstalan téblábolás után sem jön senki, hogy beszedje a pénzt, úgyhogy ingyen parkolunk. Elindulunk a piros jelzésen, ami éppen egy sípálya, felfelé. A kilátás remek a tóra, és azért az emelkedő sem hosszú.
Hamarosan Biele Vody település, az iskola után be az erdőbe. Ősszel itt kicsi lehet a forgalom, nem szedik a belépődíjat a Szlovák Paradicsomba sem. A szurdoktúra laza emelkedéssel kezd, aztán meredekebbé válik, és jönnek a vízesések, vaslétrák, láncok, stb. Itt-ott szuszogunk kicsit, de jól bírjuk.
Felérve látjuk, hogy nincs esély a sífelvonós lejövetelre, áll a gép. Viszont a réten barátságos állatok, lovak amelyek kikényszerítik a simogatást, nyulak (van közöttük harapós, vigyázat!), juhok, kecskék, és a legnagyobb mutatvány apró vadmalacok.
Időzünk kicsit, képeket is csinálunk és indulunk lefelé, a kevésbé meredek, de hosszabb úton.
Az idő egyre csúnyább, hamarosan esni is kezd. Felvesszük az esőkabátot, jó buli, de így mégsem az igazi a túra. Fokozzuk a tempót, hogy kevésbé ázzunk el, és nem is nézelődünk annyit. A víztároló mellett jön a meglepetés, még egy sunyi emelkedő vár ránk ott, ahol már nem is vártuk (igyekeztünk nem emlékezni rá a tervezéskor látott diagramról). Elég rossz a mászás, a talaj is csúszik, kövek és gyökerek között kapaszkodunk. Jön a krízis, de leküzdjük, és felérünk, aztán hamar visszaérünk a falu széléhez, a tóhoz a kocsihoz.
Cipőcsere, és jár nekünk egy kis bryndzové halusky, ezúttal Sztracenán, a Safran panzió éttermében. Nincs csúcsra járatva a hely, rajtunk kívül még két lengyel. A pincér eleinte szlovákul tájékoztat, ezt nem értjük. A napi ajánlat lehet a falon (szintén szlovákul), valószínűleg azt ajánlotta. Az étlap szerencsére magyar is, nem mintha nem tudnánk, hogy mit akarunk. Meg is rendeljük a szalonnás juhtúrós galuskát és a kóláinkat. Hamar jön is, nagyon finom, eszméletlen krémes. Specialitás - nem kaporral, hanem metélőhagymával van fűszerezve, nagyon finom, az egész két személyre kijön annyi borravalóval együtt 15 euroból, hogy a pincér magyarul próbál beszélni és köszönni.
Indulunk is haza, az eső végig kísér bennünket, de estére hazaérünk.
Szomorú veszteség: a bakancsom végleg feladta a harcot a túrán. Kb. tizenhárom év, számtalan kilométer után most elkezdett alkotóelemeire hullani. Ilyet persze már nem lehet kapni, most bajban vagyok, mivel kellene pótolni. Itt egy kép, emlékbe. Sárosan, ahogy kell.
A határnál a telefon kap tíz üzenetet, a családnak lett volna valami kevésbé fontos dolga velünk, de pánikba estek, amiért egyikünk sem vette fel a telefont. gyors hívások után mindenki megnyugszik.
A macska persze jó éhes, az etetési időt kissé lekéstük, de nem vészesen. Szerencsére hamar megbocsájtja, hogy kicsit tovább korgott a pocakja.
