Vöröskő-forrás (GCVKF)
Hosszúság E 20° 26,516'
Magasság: 478 m
Geoláda típusa: Virtuális geoláda
A Felsőtárkány közelében található Vöröskő-forrásra is a ládakereséshez kapcsolódó böngészés közben akadtunk. Itt tényleg nem a láda az érdekes, hanem a jelenség: egy időszakos forrás, amely szökőkútként tör elő a hegyből. Persze csak akkor, ha megfelelőek voltak a csapadékviszonyok. Két éve figyeltünk fel a leírásokra, és döntöttünk a forrás felkereséséről, de akkor nem akartunk már nekivágni, mindenféle okok miatt. A 2012-es év tele száraznak bizonyult a forrás működéséhez, nem indult be a szökőkút. Pedig figyeltük a híreket, de a leírások mind szomorúan csak annyit állapítottak meg, hogy a forrás száraz, a helye látható csupán. Nade 2013. tavasza nem vádolható éppen túlzott szárazsággal. És jöttek is a hírek a beindult forrásról, videó is jelent meg az interneten. Korábban az is eseményszámba ment, ha térdig érő "vízoszlop" jelent meg, most pedig embernyi a magassága. Nem teketóriáztunk sokat, nekivágtunk.
A forrás jó nagy séta Felsőtárkánytól, de az előkészítés alatt több terv is felmerült. Kocsival legalábbis félútig megközelíthető, illetve van egy kisvasút is, amit szoktunk szeretni. A kisvasút honlapján lehangoló információ található csak arról, hogy majd a nyári szezonban fognak közlekedni, úgyhogy erről a lehetőségről le is mondunk. Ugyan letöltjük a környék ládáit, de aztán hagyjuk őket, a nap célja a Vöröskő-forrás és semmi más.
Felsőtárkányba érkezve a kisvasút végállomása eltéveszthetetlen, és a látvány meglepő és kellemes: kisvonat áll a megállóban, és turisták kapaszkodnak fel rá. Gyorsan parkolót keresnénk, de persze az elérhető helyek tömve vannak. Hogy a vonat el ne induljon nélkülünk, Ny. kiugrik, amíg M parkol. A parkolás pánikszerű, de gyors és hatékony: félig egy sziklakertben, félig a síneken, az elérhető utolsó kb. fél parkolóhelyet kihasználva.
A vonat megvár, a (kis-)vasutasok szívélyes de teljesen pontatlan felvilágosítást adnak a menetrendről. Végül összeáll a kép: vagy egy óránk van a forrásra vagy négy. Végül átvágjuk a gordiuszi csomót: az egy óra kevés, ezt rövid loholás után belátjuk, a négy sok: visszafelé nem várjuk meg a vonatot, hanem a sínek mentén sétálunk vissza.
Odafelé a vonaton vidám a hangulat. Terjeng némi pálinkaszag, és végre ismét szemlélhetjük társainkat, kedvünkre. Meg is állapítjuk, hogy milyen különös sminkben indulni túrára. Jó szokás szerint ahogy a vonat elindul, az utasok enni kezdenek. Mi is. Müzli szeletet hoztunk, megesszük. A visszaútra marad egy kis vajaskenyér-csücsök, almával. És most teszteljük a DM-es izotóniás italt is. Működik.
Az utazás eleje nem túl látványos, Felsőtárkány külső része, különösen így télvégi, tavasz eleji arcát mutatva nem éppen látványos. Az első megállónál azonban egy jópofa kis vadkarámot látunk szarvasokkal, és kezdődik az erdő. Beüzemeljük a GPS-eket, de alig-alig akaródzik nekik megtalálni a pozíciónkat. Az idő is felhős, furcsán is mozgunk, talán ezért.
A végállomáson leszállunk, kis erdei rét, tisztás, patak, Stimecz-ház. A forrásig először egy tanösvényen, majd egy erdei úton haladunk. Eleinte sietünk, majd lassítunk, amikor döntünk a gyalogos visszaútról. Az út sáros, de járható, egy helyen keresztezi egy komolyabb vízátfolyás, de kezelhető. Sok turista van, nevezetes a hely. Családok, idősek, fiatalok, gyalogosok, biciklisek. Elkapunk beszélgetés-foszlányokat a Facebook-os gombahatározóról például, ez tetszik nekünk nagyon. A legérdekesebb turista egy néni, szatyorral, mintha bevásárolni indulna a faluban – de itt az erdő közepén? Hová? Miért? Miért így? Feladja a leckét, és mi boldogan találgatunk. És biztosan érdekesebbek a megoldásaink, mint maguk a száraz tények.
A séta a forrásig nem hosszú, egy kis emelkedő után egyszerre csak meglátjuk a szökőkutat. Körülötte sok az ember, fotózzák, filmezik. Kell is egy kicsit várakoznunk, amíg tudunk pár zavartalan képet készíteni. Itt is tanulmányozzuk turista-társainkat: élmény.
A forrást jól körbejárjuk, megmossuk a kezünket, és megállapítjuk, hogy nem is annyira hideg, mint vártuk. Aztán visszaindulunk, megkeressük a jelszót, és séta Felsőtárkányig. Figyeljük a kutyásokat, a bicikliseket, és hamar visszaérünk. Út közben nézegetjük a bűbájos tavaszi virágokat, és amilyen mázlink van, a tanösvény segít az azonosításukban is. Már pisilni is kell, szerencsére ott a kissé romos mosdó, nem kell a nagy forgalomban a lombtalan erdőben búvóhelyet keresni.
A kocsinál egy kis őrkutya fogad minket, emberfüggő foxi, lehetetlen nem megsimogatni. Egerben ebédelünk, Palacsintavár, naná. Zöldséges és húsos költemények, szörpök. M.-et fel is ismerik, egy régi tanítvány köszön rá. Aztán Tiszaújvárosban süti (
N 47° 56,063' E 21° 2,409' [GCTUJV+parkoló]) , most is nagyon finom, mint először volt. Kellemes fáradtság, otthon összeszámoljuk, hogy összesen tizenvalahány kilométer. Ez évi első túrának nem is rossz.
