Na mi aztán nem adjuk fel: volt egy próbálkozásunk korábban Cserépvár ládájánál, ami az eső miatt meghiúsult, és azóta sem hagy nyugodni bennünket. Egyértelmű volt, hogy vissza kell jönnünk ide, most sort kerítettünk a visszatérésre.
Az őszi szünetre rengeteg mindent terveztünk, de bele kell férnie egy kis kirándulásnak is, mert az idő még mindig annyira jó, hogy a kabát gyakran sok - nem is lenne rá szükség, ha nem a zsebei rejtenék a komplett geocaching felszerelést, fényképezőgéptől a pótakkukon át a szemüvegig, fényképezőgép-állványig stb. stb.
Nem indulunk túl korán, nem tervezünk túl sok célt, bár nem lenne rossz tíz ládát begyűjteni egy menetben, ezzel ismét felkerülhetnénk az "ámokfutók" listájára a ládászok évvégi statisztikai összesítésében. Végül ezt nem erőltetjük, az ebéd elbágyaszt bennünket, de erről majd később.
Menetben zenét hallgatunk, Tiszafüreden, a Tesco az első frissítőhely, ha már szerencsésen megtaláltuk amikor biciklivel jöttünk. Eddig évekig jártunk el mellette, nem is sejtve, hol bújik. Veszünk egy kis szénhidrátot, vizet, aztán Poroszló után elkerülve Füzesabonyt, irány Cserépvár. Az utak nem lettek jobbak, ahogy közeledünk fogy a forgalom, és lassul is. Aztán az utolsó szakaszon már nem látszik, melyik az út, melyik a kátyú, melyik a folt - borzalmas, szinte járhatatlan. Lépésben haladunk, és most nem a falu felől támadunk, hanem egy hegyi út végén keresünk parkolót. Ez az út nem jobb, bár nem is rosszabb az eddiginél, lépésben kerülgetjük a krátereket. Aztán felérünk, egy tábor lezárt bejáratához, ahol egy kis templom és még egy kápolna-féleség áll a kerítés mögött. Lezárjuk a kocsit, és indulunk a GPS jel után.
431. Cserép-vár (GCCSVA)
Hosszúság E 20° 33,960'
Magasság: 279 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Annak azért örülünk, hogy a mi ösvényünk szinte hibátlanul járható. A többi szem előtt levő csapás súlyosan sáros, az általunk követett csak a kis fahidak nedves deszkáin csúszik. A keresés most hamar eredményes, az ösvény közel visz a célhoz, aztán bevágunk a fák közé, és gyakorlott szemünk kiszúrja a ládát rejtő korhadt kidőlt fatörzset. A vár egyáltalán nem látszik, már csak a neve őrzi. Az előző kísérletre emlékezve mintha az utak is rendezettebbek lettek volna itt a hegyen, most rendesen benőtték őket a gaz és a fák hajtásai. Gondolkodunk rajta, hogy megpróbálunk egy jól járható utat keresni, de végül inkább ugyanott megyünk vissza, ahol jöttünk. A kocsihoz visszatérve egy helyen találunk szép kilátást nyújtó nyiladékot, és pár fotó után indulunk is tovább. Persze csak lépésben, kerülgetve a csapdákat, ahol lehet. Beérve a faluba meglepődünk, nagyobb mint gondoltuk.
432. Cserépfalu tanösvény (GCCfto)
Hosszúság E 20° 32,329'
Magasság: 230 m
Geoláda típusa: Multi geoláda (2H+2V)
Cserépváralja és Cserépfalu között van egy rövid út a térképen, ezektől megtanultunk tartani. Érdekes, de ez most jobban járható, mint vártuk. Bár valószínűleg csak a korábbi szakaszhoz viszonyítva járható jobban. És hihetetlen kanyarok kísérik ezt a rövid szakaszt, a hegy nem indokolja, mégis szerpentin jellegű. És pár derékszögű kanyar, nyilván követve a régi dűlőutak vonalát a szőlőtáblák között. Hamar meglátjuk a templomtornyot, arra vesszük az irányt. A tanösvény első pontja előtt, egy kis utcában hagyjuk a kocsit, a faluszéli utcában. Pár kutya érdeklődése mellett kiválasztjuk a megfelelő ösvényt, és már meg is van az első látnivaló, a barlanglakások. A környéken jól ismert jelenség a tufába vájt barlang, voltunk már ilyen helyen ládázni, sőt konkrétan itt a Cserépfalui barlangoknál kirándulni is, még a ládász-szenvedély elhatalmasodása előtt, kollégákkal. Miután leolvassuk a jelszórészletet, felkapaszkodunk a kis kilátóhoz, ami kifejezetten jópofa építmény. Némileg félrevezető a leírás, de azért megtaláljuk a jelszó esedékes részletét itt is.
A harmadik pont a pincesorhoz vezet, pontosabban egy barlanghoz, melyet a feliratok alapján nótás kedvű kirándulók koncerttermévé alakítottak, biztosan szuper akusztikával. Elképzeljük, milyen lehet, ha egy lelkes nyugdíjascsoport - esetleg borkóstolás után - nótázni kezd itt, élve az alkalommal. biztosan jó lehet.
Az utolsó jelszó-részlet a pincesor végén az erdőben, könnyen megtaláljuk. Visszasétálunk a kocsihoz, csatlakozik hozzánk egy kutya, persze hergeli a többieket, biztosan azt gondolják a falusiak, hogy hozzánk tartozik, pedig csak szórakozunk rajta, végül aztán lemarad.
Megfontoljuk, nem kellene-e ebédelni, Bogácson egész jónak tűnő éttermek vannak, de úgy döntünk, inkább majd a noszvaji ládák után.
433. Noszvaj barlanglakásai (GCNOBA)
Hosszúság E 20° 28,910'
Magasság: 271 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Az első találat a falu szélén, a helyi barlanglakás-sor. pár méterre parkolunk, és látjuk, hogy itt némelyik lakás még (vagy már) bizony lakott. Az utolsó barlangok bekerítve, belépődíjat fizetünk és megnézzük. Valószínűleg nyáron lehettek itt művészek alkotótáborozni, pár alkotást megnézünk.
434. Noszvaj - Millecentenáriumi Emlékmű (GCNOMI)
Hosszúság E 20° 28,773'
Magasság: 309 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
A falu közepén parkolunk, nyaralók és pincék mellett felsétálunk a falu széli dombtetőre. Nagymagyarország fehér kőből rakott körvonala és egy oszlop alkotja a milleniumi emlékművet. Érkeznek előttünk is, utánunk is, egészen nagy a forgalom a dombtetőn. A láda a domboldalon, az erdő fái között, elsőre elbizonytalanodunk, de aztán meg tudjuk találni.
És úgy döntünk, megérdemeljük az ebédet. A választás Síkfőkútra esik, a Rozmaring étteremre. A hosszú hétvége miatt a hely tele, felmerül, hogy talán nincs is szabad asztal, de kerül egy kétszemélyes, a fedett teraszon. A pincérek küzdenek a tömeggel, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem pontosan emlékeznek, ki rendelt már és ki nem, majdnem megkapjuk a szomszéd asztal ételeit. Ilyen is volt már a praxisunkban, most sem bosszankodunk, mert az igazi baj az lett volna, ha helyet sem kapunk, nem igaz? Végül némi várakozás után rendelhetünk, pizzát kérünk (Carciofi e pancetta: gyúrt mozzarella, articsóka, húsos szalonna, parmezán, olíva olaj; a másik pedig paradicsomos pármai sonkás rukkolás). Kissé apad a vendégsereg, viszonylag hamar jön is a pizzánk. Az italunkat persze majdnem elfelejtik, végül megkapjuk, bodzás és körtés-rozmaringos limonádé. Finom. És a pizza is. Most is cserélni akarunk félúton, de visszacseréljük, mindenki elégedettebb azzal, amit elkezdett. A pizza nem mirelit, vékony tésztás, jó minőségű feltétekkel, szabálytalan szélekkel, megpirult hólyagokkal: nagyon finom. Pár éve eljárunk ez előtt a hely előtt az egyetemistákkal, van, hogy évente kétszer is, most végre kipróbáltuk, és megérte. Rendelünk még két kávét és egy tiramisut, ez is házi készítésű és nagyon rendben van. De a jóllakott gyomor keresztülhúzza a számításokat, lebeszéljük magunkat a túrázásról, mert terveink szerint éppen faluszéli hegymászás jönne. Inkább úgy döntünk, megkerüljük a tavat és indulunk haza.
Pár lépés a tó az étteremtől, többen sétálnak a partján, vadkacsák szedegetnek. Csónakok és vízibiciklik már nincsenek, de a tavat tápláló Szent Imre forrásra épített kis malomkerék még forog. Persze éppen ellentétes irányban, nem úgy, ahogy a józan ész diktálná, de ettől csak még jópofább.
435. Szihalmi Kálvária (GCSZIH)
Hosszúság E 20° 28,238'
Magasság: 117 m
Geoláda típusa: Hagyományos geoláda
Azért útban hazafelé még megállunk Szilhalom közepén, éppen csak félrehúzódva a főúton. A kálvária igazi alföldi építmény, éppen csak egy kis dobot tudtak emelni a stációk felállításához. A stációk itt érdekes kis szekrények, vasajtó zárja el a kődobozokat. Kinyitjuk és rengeteg telelésre készülő bogár között a helyi kőfaragók műveit találjuk. A ládát megtalálni nem egyszerű. Egyrészt nagy a mugli-veszély: füvet nyír egy fiatalember, egy kislány kutyát sétáltat. Nagyon barátságos a gazdi és a kutya is, összebarátkozunk, könnyen. A láda megszerzéséhez végig kell tapogatnunk két szobrot is, kicsit kínos. Már majdnem feladjuk, de végül meglesz.
És innen már valóban indulás haza, útközben még gyors bevásárlás, és a macskaetetés idejét sem késsük le, bár már sötétben érünk haza.
